– Mindegy/nem tudom/valami finomat…

Ismerős ez a párbeszéd? Teljesen mindegy, hogy anya, feleség vagy barátnő vagy (tetszőlegesen behelyettesíthető az apa, férj vagy barát szavakkal), a kevésbé toleráns társakat ezek a szavak kiborítják. Az én válaszom erre általában az, hogy “az finom, én is nagyon szeretem és könnyű elkészíteni”. A dolgomat persze nem könnyíti meg, viszont a stresszormon-szintemet legalább alacsonyan tarja.

Néha beadom a derekam és a mindig nyerő pizza kerül a vacsoraasztalra. Nem a rendelős fajta, hanem a házi. Nem érzem tehernek a tésztát is magam készíteni, mert amíg a tészta kel, addig elő tudom készíteni a feltéteket. A nettó munkaidő legfeljebb fél óra.

Van egy jól módosítható receptem, mindig azzal dolgozom. Attól még, hogy pizza, még lehet olyan, ami viszonylag egészséges, nem pedig a fehérlisztes, cukrozott paradicsomszószos, zsírban úszó tésztalap. Amiből nem engedek, az a mozzarella, mert nagyon szeretem, ahogyan a széle/teteje ropogósra sül, a közepe pedig olvadt és puha.

A paradicsomszósz is házi, általában augusztusban, amikor a legérettebb a paradicsom akkor szoktam üvegben eltenni, a spagettire való mártással együtt. Az alaprecept egyforma, a különbség annyi, hogy a pizzaszószhoz összeturmixolom a maradékot és tovább főzöm, hogy a zöldségek leve minél inkább elfőjön belőle. (Ettől édesebb is lesz, anélkül, hogy cukroznom kelljen a paradicsomot).

A feltét bármi, amit szerettek: nálunk ma sovány csirkemell sonka volt, de a variációknak (és a kalóriáknak) csak a képzeletünk (és a ruhatárunk) szab határt.

Ma is ez volt nálunk a vacsora, szeleteket szinte nem is tudtam fotózni, mert mind elfogyott.

Pizzatészta házilag

4 db 30 cm átmérőjű, vékony tésztakorong, vagy két nagyobb tepsi méretű, szintén vékony négyzet lesz belőle

250 g finomliszt
250 g teljes kiőrlésű búzaliszt
30 g élesztő
3 evőkanál makadámdió olaj
200 ml + 5 evőkanál langyos (inkább kézmeleg) víz
10 g só

Elkészítés

A kétféle lisztet összekeverjük egy nagyobb tálban és a közepébe mélyedést készítünk. Ide öntjük a csipetnyi cukorral (ezt nem lehet megúszni, valamit az élesztőgombáknak is enni kell), 5 evőkanál kézmeleg vízben feloldott élesztőt. Letakarjuk, 20 percre félre tesszük. Amikor letelt, hozzáadjuk az olajat, a 200 ml vizet és a sót. Addig gyúrjuk, amíg rugalmas tésztát kapunk, ami elválik az edény falától. A teljes kiőrlésű liszt miatt kicsit ragacsosabb lesz, nem annyira ruganyos, mintha sima, fehérlisztből készítettük volna. Terveink szerint osztjuk 2 vagy 4 felé és letakarva 30 percig kelesztjük. (Én ezt egy huszárvágással lerövidítem: 40 Celsius fokos sütőben 10-15 perc alatt megkel). Ízlés szerinti vastagságúra nyújtjuk, rátesszük a feltétet és 180 Celsius fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsül.