Egy félresikerült nap margójára
Eléggé rosszul indult a reggelem, ezért úgy döntöttem délután, hogy valamivel helyre kell hoznom. Mivel igyekszem az inzulinrezisztencia diétámat tartani, így az, hogy befaljak egy tábla csokoládét, szóba sem jöhetett. Ezért az egyetlen, igazi stresszoldó eszközömhöz nyúltam: sütöttem (a futáshoz hideg van). Annyira nem volt kétségbeejtő a helyzet, hogy rögtön egy bonyolult kelt tésztához forduljak, de egy muffin éppen jól…
A köretekkel mindig gondban vagyok…
Inzulinrezisztenciám van, mint a nők jókora hányadának Magyarországon. A helyzet annyival bonyolultabb, hogy a magas inzulinszinthez magas vércukorszint is tartozik. Szóval még nem vagyok cukorbeteg, csak majdnem. Mielőtt felsóhajtasz, és azt mondod, hogy „na, már megint egy megmondóember!”, szeretném leszögezni, hogy nem vagyok dietetikus, táplálkozási tanácsadó, vagy bármilyen egyéb szakember ebben a témában. Szívesen megosztom másokkal, hogy én mit teszek…
Vízkereszt, vagy amit akartok
Január hatodikával, Vízkereszt napján, véget ér a karácsonyi ünnepkör, kezdődik a farsang, ami egészen hamvazószerdáig tart. Elsősorban azokról a szokásokról szeretnék írni, amelyek meghatározzák egy-egy népcsoport életét és természetesen közük vana sütihez és a csokihoz. Vízkereszt a Napkeleti Bölcsek (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) napja, akik Európát, Arábiát és Afrikát képviselték. Évszázadokkal ezelőtt sült bárányt ettek ilyenkor Krisztus és a háromkirályok látogatásának tiszteletére…
Legutóbbi hozzászólások